Miközben Franciaországban tüntetők rongálnak szobrokat és műemlékeket, Budapesten minderre ellenőrzött körülmények között került sor péntek este, a fővárosi önkormányzat szervezésében. Az esemény valójában a múltidézés egy sajátos formája (reenactment) volt, melynek keretében az október 23-ai megemlékezés résztvevői sötétedés után, a „Csizma térré” alakított Városháza parkban nézhették végig, ahogy fényfestett alakok ledöntenek egy erre a célra felállított, aranyozott műgyantából készült Sztálin-szobrot.

Az alkalmi emlékmű eredetije nem itt, hanem a mai Ötvenhatosok terén, az egykori Felvonulási téren állt. A 16 méter magas bronzszobor 1951-ben került a helyére, elkészítéséhez négy-öt Habsburg-uralkodó szobrát is beolvasztották. A sztálinista diktatúra és a politikai elnyomás jelképének tartott szobor eltávolítása az ’56-os egyetemisták követelései között is szerepelt, akik a gyűlölt kultusztárgy helyén az 1848-49-es szabadságharc hőseinek emlékművét látták volna szívesen. Egy szemtanú visszaemlékezése szerint szobrot a figura nyakába akasztott négy drótkötél segítségével próbálták lehúzni, a kötelek elhelyezéséhez pedig létrákat használtak. Egy korabeli leírás szerint a szoborra táblát is akasztottak ezzel a felirattal:

„Ruszkik, hogyha szaladtok, engem itt ne haggyatok.”

A zsarnokság jelképét végül 1956. október 23-án este, 21 óra 37 perckor döntötték le a forradalmárok, köztük egyetemisták és gyári munkások. A talapzaton még sokáig látható volt – ahogy a szobordöntések újabb, ukrajnai hullámában is – a szobor megmaradt csonkja, Sztálin csizmája. November 4. után mondás is született erről: „Szobrot emeltek a rendőrcsizmának.”

Ennek az eseménynek az újrajátszását szervezte meg a főváros. Az ünnepélyen először Karácsony Gergely főpolgármester beszélt. A szobor már az ezt követő, körülbelül 20 perces épületvetítés és fényjáték során többször megremegett, sőt egyszer magától le is dőlt. Sokan azt is hitték, hogy a mutatványnak ezzel vége és majdnem igazuk is lett. Bár a Facebook-esemény alapján úgy tűnt, 10-kor egy olyan közösségi aktusra is sor kerül, amelynek során valóban megrohamozhatják a résztvevők a szobrot, a kordonokat ekkor se szedték le. A műveletet a fényfestett alakok és a Sztálin csizmájába elhelyezett masina maguktól elvégezték.

Érdekesség, hogy a második önledöntés előtt a szobor vízszintesből kapaszkodott vissza függőleges tengelyébe, ami miatt pár percre úgy tűnt, hogy a Városháza parkban egy Sztálin szobrot emelnének. Ezzel akaratlanul is a litván Deimantas Narkevičius híres videómunkáját idézték meg, amely egy ügyes vágási trükkel visszájára fordítja az 1991-es, vilniusi Lenin-szobor eltávolításáról készült felvételeket, így úgy tűnik, mintha a szobrot nem ledöntenék, hanem éppen felállítanák, az összegyűlt tömeg pedig ezt ünnepelné. History repeats itself.

Előtte:

Utána:

Forrás